A Frantic love blog bemutatkozik


Kedves Látogató!

Üdvözöllek nálam!

Ezen a blogon egy fiatal nő, Claire Brown történetét olvashatod. Claire vakmerő és forró fejű, egy igazi „egyszer élünk” típus. Nekivág az ismeretlennek, hátrahagyva legjobb barátnőjét, Anne-t. Mindkettőjüket másfelé sodorja az élet, de mindkét lány egy mesébe csöppen. Claire nem is sejti, hogy milyen kalandos és viszontagságos útra lépett. Megéri észt veszejtve szeretni? Mindent odaadni a boldogságért? Majd kiderül...

A történet másik szereplő, Anne mindennapjait Stigumnál követhetitek nyomon:
http://myfairytale-stigabiga.blogspot.com/

A két mese szorosan összefonódik, és csak együtt élvezhető igazán! :)

Jó olvasást kívánok mindkettőhöz! :)

Érezd jól magad nálam, és kérlek, tisztelj meg pár sorban a véleményeddel! :)

Köszönettel:
Aby <(@ˇvˇ@)>


Idézet

„Fékezett, a járda mellé kormányozta a kocsit, s az még gurult, amikor a kéziféket berántva egymás szájára vetettük magunkat. Fogaim közé haraptam alsó ajkát, s megpróbáltam lenyelni, kiserkenő vérére vágytam. Ő is falánkul fenevad szenvedéllyel csókolta a számat, nyelvemet, szempilláimat; kezünk ölelt, fojtott, simogatott. A különös tüzijáték újfent támadott: kékezüst és jéglila szikrák pattogtak testünkön. Nem bántam az általuk okozott szúró-csípő fájdalmat, meg se hallottam a sercegést, minden idegsejtemen a vágy zsarnokoskodott.”

/Vavyan Fable/


Anne&Claire

Anne&Claire


2011. május 22., vasárnap

5. Decisions... Decisions...



Sziasztok!

Hát, íme a legújabb, friss és ropogós fejezet. :)
Most sikerült viszonylag hamar hoznom. :)
Remélem, örültök neki és ehhez is legalább annyi véleményt kapok, mint az előzőhöz. :)
Mindenkinek nagyon köszönöm, aki eddig, akár egyszer is hozzászólt a történethez. :)

Jó olvasást és szép jó éjszakát kívánok Nektek! :)

Szeretettel:
Aby<(@ˇvˇ@)>



„Amióta az eszemet tudom, nekem nem mondtak nemet, de ami késik, az eljön.”
/Taylor Lautner/


Kitartóan tanulmányozta a dohányzóasztalon heverő DVD-ket, amiket még az érkezése előtt készítettem oda; hátha megunjuk, hogy megállás nélkül „egymás szájában” legyünk.
A szívem a torkomban dobogott, ő pedig csak nem akart véget vetni a bennem dúló kétségbeesésnek. A jobb lába közben folyamatosan fel-alá járt, amivel csaknem az őrületbe kergetett. Még a YouTube-on láttam egy videót erről a rossz szokásáról. Akkor azt gondoltam, egyáltalán nem idegesítő, de erre most sikerült rácáfolnia.
Nem bírtam tovább. – Egy egyszerű ennyi volt is megteszi! – csattantam fel gúnyosan. Próbáltam nem mutatni, mennyire fájna, ha valóban ezt mondaná, de az őrjítő bizonytalanságnál még azt is sokkal könnyebb lenne elviselni.
– Micsoda? Honnan veszed, hogy erről van szó? – fordult felém döbbenten.
– Hát nem?! – kérdeztem vissza kicsit ingerültebben, mint akartam. Titkon reménykedtem benne, hogy a hangom áruló remegése nem tűnt fel neki.
– Dehogy – rázta meg a fejét, miközben diszkréten jót nevetett a butaságomon.
– Akkor mégis miről? – faggattam türelmetlenül. A nyomatékosítás kedvéért a karjaimat egymásba fontam a mellkasom előtt és mérgesen összehúztam a szemöldököm, hogy ne várasson tovább.
– Feltételezem, tudsz róla, hogy… jövő hónapban lesz a születésnapom. – Tekintetével az enyémet kutatta.
– Persze – néztem bele meleg, csokoládébarna íriszébe. Fogalmam sem volt, hová akar kilyukadni.
– A szűk baráti körrel bowlingozni megyünk. Ha esetleg van kedved…
– Ki van zárva! – vágtam közbe.
A szemében csalódottság fénye csillant. – Tudtam, hogy ezt fogod mondani. – Mélyen felsóhajtott. – Azért gondoltam, teszek egy próbát.
A karjaimat még mindig a mellkasom előtt tartottam, miközben bosszúsan rámeredtem.
– Nem mersz velem nyilvánosan mutatkozni, ugye? – kérdezte szomorúan, lehajtott fejjel a padlóra bámulva.
– Miért ne mernék? – képedtem el. A feltételezés eléggé abszurdnak tűnt pont az ő szájából, akinek minden lépését lesifotósok hada kíséri.
– Akkor? – nézett elszántan a szemembe.
– Egyáltalán nem emiatt.
– Hanem? – húzta gúnyos mosolyra a szája szélét.
– A fotósok, a felhajtás…
– Vagyis nem mersz megjelenni velem nyilvános helyen – vonta le a következtetést.
Erősen kifújtam a levegőt. – De igen – motyogtam az orrom alatt.
– Akkor gyere el! – vette könyörgőre a figurát.
– Nem.
– Kérlek!
– Nem! – ismételtem erélyesebben.
– Nagyon jól éreznéd magad. Ebben biztos vagyok – kötötte az ebet a karóhoz.
– Hát, ezt sosem tudjuk meg – makacskodtam én is.
Újabb csendes percek következtek, aztán valami olyasmit vetett be, amire nem számítottam.
– Ha eljössz, akkor bármit kérhetsz tőlem – mondta halkan, majd vetett egy pillantást az ölében lezserül pihenő kezeire. A lába még mindig megállás nélkül remegett.
– Bármit? – kérdeztem óvatosan. Nem akartam, hogy észrevegye, mennyire felcsigázott a gondolat.
– Bármit – ismételte meg határozottan.
Elgondolkodtam. Átvillant az agyamon, hogy megérdemelné, hogy megleckéztessem, amiért ennyire rám ijesztett. Az ötletre, ami eszembe jutott, széles mosoly terült szét az arcomon.
– Lenne itt valami – kezdtem sejtelmesen.
– Igen? – kapta rám a tekintetét reménykedve.
– Szeretnék kipróbálni valamit – sandítottam rá.
– Mit? – A hangjából tudtam, hogy rossz előérzete támadt.
– Elmegyek veled bowlingozni a születésnapodon – ígértem –, ha cserébe egyetlen egyszer… – hangsúlyoztam ki erősen az alkalmak számát – Jake-nek szólíthatlak szeretkezés közben.
– Nem! – tiltakozott azonnal.
– Kérlek! – bújtam oda hozzá szorosan. Kezdett egyre jobban tetszeni a dolog.
– Nem – mosolygott zavartan.
– Nagyon élveznéd. Ebben biztos vagyok.
– Hát, ezt sosem tudjuk meg – ismételte korábbi szavaimat.
– Jake – suttogtam a fülébe érzékien.
– Ne… – lehelte, miközben a kezemet a combjáról az ágyékára csúsztattam. – Elkísérsz 11-én?
– Ühüm – mormoltam, gyengéden simogatva keményedő férfiasságát.
– Rendben. De csak egyetlen egyszer! – figyelmeztetett utolsó erejével, mielőtt a vágy elhatalmasodott volna a tudata felett.
– Csak most az egyszer.

Lassan kikapcsoltam az övét, majd lehúztam a zipzárját. Egyre gyorsabban kapkodott levegő után, ahogy ujjaimat becsúsztattam a nadrágjába. Hatalmas tenyerét a tarkómra simítva közelebb húzta az arcomat a sajátjához. Vadul megcsókolt; a nyelve kétségbeesetten kereste az enyémet.
Visszahúztam a kezem, és benyúltam a pólója alá, körmeimmel végigtáncolva a kőkemény kockákon. Ő sem tétlenkedett: az oldalamat simogatta, aztán lassan a mellemre csúsztatta a tenyerét.
– Jake – sóhajtottam újra.
Halkan felmordult, miközben a szemembe nézett. A tekintetében tüzes szenvedély égett; egy pillanatra úgy éreztem, tényleg Jacob Blackkel készülök ágyba bújni.
Gyorsan megszabadítottam a pólójától, aztán ő is levette rólam az enyémet. Az ölébe másztam, lábaimat a csípője köré kulcsoltam, és átkaroltam a nyakát. A hátamra tette a kezét, majd váratlanul felállt. Szorosabban öleltem, miközben bevitt a hálószobába. Türelmetlenül vetkőztettük egymást, ajkainkkal egyre szenvedélyesebben faltuk a másikat.
– Jake – nyögtem bele a csókunkba.
Mikor az utolsó, apró ruhadarabot is lehúzta rólam, hasra fordított, gyengéden harapdálva a hátamat. Az éjjeliszekrény fiókjához nyúlt, és kivett belőle egy óvszert.
A vágy sűrű, fullasztó ködként borult rám; egyre hangosabban sóhajtoztam a „nevét”. Megemelte a csípőmet, majd egy határozott, erős lökéssel mélyen belém hatolt. Halk, kéjes sikoly hagyta el a számat, mire újra felmordult. Kezdte teljesen átadni magát a játéknak.
Fölém hajolt, ujjait a fejem felett az enyémekbe fűzte, miközben egyre gyorsabb mozdulatokkal hajszolt mindkettőnket a beteljesülés felé. Éreztem a hátamnak feszülő, kemény izomzatát, a birtoklás utáni vágyát, a farkast, aki mélyen elveszett benne.
Hirtelen elvált tőlem, majd hanyatt fordított. Újra belém hatolva, egész testével hozzám simult.
– Jake – sóhajtottam.
Gyengéd, határozott lökésekkel még jobban felkorbácsolta bennem a vágyat. Aztán gyorsabb tempóra váltott. A csípőm együtt mozgott az övével. Az izmai hamarosan megfeszültek, az arca egy pillanatra eltorzult. Mindketten hangosan felnyögtünk, amikor a testünkben szétterjedt a gyönyör égető hulláma.
– Tay! – nyögtem utolsó erőmmel.

Mellém gördült, karjait a feje alatt összefonta, és elégedett vigyor ült a képén.
– Azt hiszem, nagyon jól jártam ezzel az alkuval – jegyezte meg zsivány félmosollyal.
Olyan csúnyán néztem rá, amennyire csak tudtam.
– Nem szeretnél rágyújtani? – próbálta elterelni a figyelmemet.
– Még meggondolhatom magam – mutattam rá bosszúsan.
– Megállapodtunk – esett kétségbe. Olyan volt, mint egy csalódott kisgyerek. Nagyon nehezen tudtam megállni, hogy ne vigasztaljam meg azonnal, de végül sikerült erőt vennem magamon.
– Csak akkor kellett volna teljesítened a kívánságomat, mikor már én is teljesítettem a tiédet – mosolyogtam kacéran.
– Oké – nevetett. – Átvertél. De azért eljössz, ugye?
– El – ígértem, miközben megsimogattam a haját.

Odakint hűvös volt az este; a szél könnyedén áthatolt a vékony felsőn, amit viseltem. Dideregve gyújtottam meg a cigimet. Taylor észrevehette, hogy fázom, mert odalépett hozzám és átölelt a dzsekijével, miközben közelebb húzott magához.
– Nincs rá szükség – tiltakoztam. – Tudom, hogy zavar a füst.
– Nem vészes – vont vállat.
A hold fénye sejtelmesen világított a felhők alatt. A gondolataim kuszák, ugyanakkor nagyon bizakodóak voltak kettőnkkel kapcsolatban. Mélyen leszívtam a következő slukkot, és közben elégedetten nyugtáztam magamban, mennyire bolond is vagyok.

Amint a cigim füstszűrőig égett, bementünk a nappaliba. Taylor a DVD-ket kezdte nézegetni, majd sorban félretette őket.
– Van olyan film ebben a lakásban, amiben esetleg nem szerepelek? – kérdezte óvatosan.
– Akad – feleltem sértődötten. – A többi filmet a lejátszó mellett találod. Én hozom a popcornt. – A válaszát meg se várva a konyhába siettem.
Gyorsan betettem a zacskót a mikró tányérjának közepére, majd a szokásos percre állítottam a készüléket.

Mikor visszatértem a kezemben a nagy tál pattogatott kukoricával és a gyümölcslével, ő már kényelembe helyezte magát. Az asztalon a Transformers első részének tokja hevert.
– Jó lesz? – érdeklődött, miután letettem elé a kaját.
– Persze. Imádom ezt a filmet – mosolyogtam.
– Én is – vigyorgott vissza rám.
– Tudom – vontam vállat, majd szorosan mellé telepedtem.
A szükséges távirányítók az ölében pihentek. Egy pillanatra átfutott az agyamon a rémisztő gondolat, hogy már megint olyanok vagyunk, mintha együtt élnénk. De ahogy elkezdődött a film, sikerült elterelnem a figyelmemet erről a képtelen hülyeségről.
Csendesen figyeltük a képsorokat; az izgalmasabb akciójeleneteknél éreztem, hogy Taylor izmai megfeszülnek. Egyre gyakrabban kalandoztam el, és egyre nehezebbnek tűnt visszatalálni a valóságba.
– Remélem, meg voltál elégedve velem – mondta hirtelen.
– Tökéletesen – bújtam szorosabban a karjaiba.
– Egészen fergeteges élmény volt – súgta a fülembe elismerően. Forró leheletétől megborzongtam.
– Naná! – jegyeztem meg öntelten.
– Ja, bocs – fordult vissza a tv felé, miközben igyekezett elfojtani egy mosolyt.
A mellkasára hajtottam a fejem, úgy figyeltem tovább az autobotok és az álcák egymás elleni harcát.
– Ki a kedvenced? – kérdezte halkan.
– Egyértelműen Űrdongó – suttogtam vissza. – Neked?
– Optimusz.
– Sejtettem – nevettem fel.

Annyira belemelegedtünk a filmezésbe, hogy mindegyik részt végignéztük. A harmadiknál megbeszéltük, hogy az egyikünknek sem jön be annyira, mert Megan Fox kimaradt belőle, egyébként nem rossz.
Fura módon mindketten túl élénkek voltunk, annak ellenére, hogy már hajnali kettő is elmúlt. Taylor egészen új oldaláról mutatkozott meg. Magabiztosabban állt hozzám, mióta nyeregben érezte magát.

– Általában hány cigit szívsz el naponta? – kérdezte, mikor negyedjére, az utolsó film után is kikísért a teraszra.
– Három-négy szálat.
A szemöldöke hitetlenkedve megemelkedett.
– Ha a közelben vagy, akkor többet – ismertem be, mivel ma már tényleg jócskán túl voltam a szokásos mennyiségen.
– Ezek szerint nagyon rossz hatással vagyok rád – nevetett.
– Nem, csak… nehéz elengednem magam a közeledben. De azt hiszem, egyre jobban megy.
– Én úgy vettem észre, hogy nagyon is könnyedén megy.
– Akkor nem vagy valami jó megfigyelő.
– Meglehet.
A sötét eget bámulta, amikor elnyomtam a cigimet. Mögé léptem, és szorosan átöleltem, fejemet a két lapockája közé hajtva. A kezét az enyémre tette, aztán megfordult. A gyenge utcai lámpák fényében lélegzetelállító látványt nyújtott. Lassan felém hajolt, és gyengéden megcsókolt, amitől apró pillangók keltek szárnyra a gyomromban.
– Azt hiszem, ideje ágyba bújni – suttogtam az ajkainak.
Nem szólt semmit, csak finoman a térdeim alá nyúlt és a karjába vett. Újabban ez volt a rossz szokása. Egyenesen a hálószobába vitt, majd letett az ágy szélére. Mindketten gyorsan megszabadultunk a felesleges ruhadaraboktól. Mielőtt bebújtam volna mellé a lenge takaró alá, magamra kaptam a pólóját, amit még múltkor hagyott nálam. Ezen zavartan elmosolyodott, aztán szorosan a mellkasához húzott.
– Örülök, hogy végül mégis meg tudtalak győzni – suttogta elérzékenyülve.
– Én hasonlóképpen – céloztam a kis szerepjátékunkra. – Kik lesznek ott? Azt mondtad, szűk baráti kör.
– Rob és Kristen mindenképpen. A húgom és még pár ember.
– Be fogsz mutatni a húgodnak? – kérdeztem hitetlenkedve.
– Úgy tervezem.
Nagyot nyeltem. – Mint? – húztam fel az egyik szemöldököm.
– Mint a barátnőmet – felelte egyszerűen.
Nem reagáltam, de az agyamban, mintha megakadt volna a lemez. A szavai újra és újra a fülembe csengtek. Tudtam, hogy kezd komolyra fordulni a dolog, viszont képtelen voltam a józan eszemre hallgatni; nagyon is imponált nekem, hogy be akar mutatni a testvérének és a születésnapján úgy leszek jelen, mint a barátnője.
A fáradtság kezdett eluralkodni a testem felett, a pilláim elnehezültek, és én boldogan adtam meg magam a pihentető öntudatlanságnak.



***



Másnap késő délelőtt, mikor felébredtem, Taylor szemei már nyitva voltak. Gyengéd tekintettel fürkészte az arcomat.
– Jó reggelt! – nyújtózkodtam egy nagyot.
– Jó reggelt! – mormolta. – Hamarosan indulnom kéne. Elmegyek edzeni, aztán visszajövök.
– Rendben – sóhajtottam mosolyogva.
Beletelt jó néhány percbe, mire képes voltam kikászálódni az ágyból. Taylor kávé nélkül is túl volt pörögve, de én alig bírtam megállni a lábamon, amíg nem töltöttem magamba egy nagy bögrényi üzemanyagot.
Követett a konyhába, majd a teraszra. A szomszédom, Nathan, akivel jó néhányszor flörtöltem már, éppen a bejárat előtt álldogált, és tökéletesen ránk látott. A cigarettámat a számba vettem, ezzel szabaddá téve az egyik kezemet, majd intettem neki. Miután bement, Taylor odafordult hozzám.
– Elég feltűnően végigmért – jegyezte meg felháborodva.
– Nathan? Nem vettem észre – hárítottam.
– Én viszont igen.
Elnyomtam a cigimet, majd odaléptem hozzá. A karjaimat a nyaka köré fontam, és szorosan hozzásimultam, miközben szenvedélyesen megcsókoltam.

Megígérte, hogy egy-két óra múlva visszajön. Edzés után hazaugrik, de nem fog sokáig tartani. Miután elbúcsúztunk, visszamentem a hálóba.
A mobilom az éjjeliszekrényen hevert. A kijelzőjének felső sarkában látható volt a kis boríték. Beléptem az üzenetek menübe, és gyorsan elolvastam az Anne-től érkezett SMS-t: „Ha felkeltél, hívj!”
Gondoltam, egy zuhany belefér, úgyhogy összekapkodtam a cuccom, és besiettem a fürdőszobába. Miután felöltöztem, rácsörögtem a barátnőmre. Szinte azonnal felvette.

– Azt hittem, már sose hívsz! – szólt bele szemrehányóan.
– Bocs, hosszú éjszakám volt – mosolyogtam. Úgy éreztem, semmi sem lenne képes letörni a jókedvemet.
– Nekem meg zűrös.
– Mert hogy? – kíváncsiskodtam azonnal.
– Rob elvitt egy karaoke clubba, és énekelnem kellett – hadarta. – Utána meg odajött hozzám egy pasi, hogy elkérje a számom.
– És odaadtad neki? – csodálkoztam el.
– Igen – válaszolta egyszerűen.
– Úgy, hogy Rob az épületben volt? Rosszul vagy te bekötve – jegyeztem meg sötéten. Anne-nek a kezébe kellene vennie a dolgokat, különben sosem lesz belőle Mrs. Lúzer.
– Nem várhatok örökké a semmire – csattant fel.
– Mindketten olyan lúzerek vagytok – csóváltam meg a fejem lemondóan.
– De megtudtam, hogy nincsenek együtt Kristennel – kuncogta.
– Hogyan? Megkérdezted? – kerekedtek el a szemeim.
– Igen.
– És válaszolt? – Le voltam döbbenve; nekem bezzeg nem akarta megmondani.
– Muszáj volt, mert megállapodtunk. Ez volt az ára annak, hogy színpadra lépjek. És még így is jön egy kérdéssel – mondta titokzatosan. Így már érthető; azonnal megbocsátottam Micikének.
– Azt hiszem, az ilyen jellegű játékok mindkettőnknek nagyon mennek – vigyorogtam büszkén.
– Miért, mit csináltatok? – kérdezte provokatívan.
– Megállapodtunk – feleltem könnyedén.
– Ezt fejtsd ki bővebben! Hallani akarom a piszkos kis részleteket! – sürgetett türelmetlenül.
– Tegnap este beállított, és rám hozta a frászt. Aztán előállt azzal, hogy kísérjem el a születésnapjára.
– És ebben mi a piszkos? – értetlenkedett.
– Az, hogy felajánlotta, akármit kérhetek, ha vele megyek. És én azt kértem, hogy Jake-nek szólíthassam. – Szélesen elvigyorodtam, ahogy az együttlétünk emlékei megrohantak.
– Mármint közben...? – hüledezett. Biztos voltam benne, hogy éppen azon gondolkodik, mit lépett erre Tay.
– Ühüm – bólogattam serényen.
– Perverz. És jó volt?
– Naná, nagyon! – lelkendeztem.
– Akkor lehet, hogy rólad is cikkezni fognak majd – vihogott sokatmondóan.
– Miért, lefotóztak titeket tegnap este? – képedtem el.
– Azt nem, de írtak rólam – jelentette ki büszkén. – Átküldöm a linket.
– Oké, akkor bekapcsolom a gépet.
A laptop a nappali egyik foteljában hevert; gyorsan felnyitottam és beizzítottam.
– Hová visz a szülinapján? – kérdezte, miközben megjelent az Edwardos háttérkép.
– Bowlingozni megyünk. Rob és Kristen is ott lesz... és Makena. – Ahogy kimondtam, a pánik egy pillanatra elhatalmasodott rajtam.
– Na, szuper! Együtt bulizik az álompár – jegyezte meg sötéten.
– Ne aggódj, figyelni fogom őket! – ígértem. Szándékomban állt szemmel tartani őket. Nagyon bökte már a csőrömet, hogy mi van köztük valójában; most végre megtudom.
– Köszi. Csapd le a csajt, ha közeledni próbál!
Nem kellett kétszer mondania. A legjobb embert kérte fel erre. – Meglesz – hagytam rá. – Olvasom a cikket... – kuncogtam. – Ismeretlen hölgy lett belőled? – mondtam elismerően, ahogy átfutottam a sorokat.
– Jah, kemény vagyok.
– Az – értettem egyet. Kicsi a bors, de erős. – És mi van azzal a fickóval?
– Nem tudom. Majd ha felhív, talán elmegyünk randizni.
– Akkor nem Rob lesz a gyerekeim keresztapja? – hecceltem.
– Erre George nélkül is kicsi az esély. Szóval már a gyerekeket tervezgetitek? Nem gyors kicsit ez a tempó? – gúnyolódott. A hangjában érzékeltem némi irigységet. Hiába, aki lúzerekkel nyomul, annak petrezselymet kell árulnia.
– Elvisz a születésnapjára, mint a barátnőjét... akármi lehet még belőle… – Átvillant az agyamon, hogy ez tényleg mennyire komolyan hangzik, de nagyon igyekeztem megfeledkezni erről, és csak egyszerűen a mának élni.

Több mint egy órán keresztül trécseltünk. Amikor leraktam a telefont, jó érzéssel töltött el, hogy ilyen sokáig tudtunk beszélni. Nagyon hiányzott nekem a mindig vidám, örökmozgó egyénisége, és kicsit elszomorított, hogy ilyen távol vagyunk egymástól. A nosztalgiázásomat a csengő éles hangja szakította meg.


P.S. Ne feledjétek, még várjuk a jelentkezőket az Olvasói Találkozóra! ;)

8 megjegyzés:

  1. remélem nem lesz semmi zűr, és ez a fejezet is isteni volt, ahogy szokott! perverz;) de tetszik:D kíváncsi vagyok a valóságban mit lépne egy ilyen kérésre:D
    siess:D és gratulálok hogy bekerült a novellátok:D
    puszi:D

    VálaszTörlés
  2. Juuuuuuuj!
    Akármilyen álmos voltam (persze utána felélénkültem :D) olvasás közben vagy a füzet előttem feküdt nem tudtam megállni nevetés nélkül. Először megijedtem, hogy összevesznek, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudok leszakadni a monitorról.
    Átéreztem a távolság miatti rossz érzést... Ha lenne rá lehetőségem legalább egy évig az országot járnám a barátaimmal, akik messze laknak.
    A had szólítsalak egyszer Jakenek szex közben rész nagyon jól jött ki! :P
    Vicces, hogy Megan Fox-t említed! Véletlen vagy direkt? :D Szuper ötlet. :D

    Összefoglalva,
    megéri várni a fejezetekre,
    a magyar tanárnőm mindig mondogatja, hogy nem olvasunk, az internet káros... stb. pedig, ha tudná, hogy ilyen frenetikus alkotások éheznek a véleményekre...

    Remélem ez a kommentár is megfelel. :)

    Puszi,
    Delia

    VálaszTörlés
  3. szia! indítottam egy novellaversenyt, ha gondolod, nézz be és jelentkezz:D puszi! www.storywithhe.blogspot.com

    VálaszTörlés
  4. Sziasztok!

    Kedves Wonderworld!

    Örülök, hogy tetszett a fejezet. :) Szerintem tuti, hogy kézzel lábbal tiltakozna. :D De Claire-ben túlteng a meggyőzőerő. :P


    Kedves Delia!

    Nagyon köszönöm, nagyon aranyos vagy! :)
    Megan Foxot direkt említettem. ;)
    Jól esik, hogy úgy gondolod, érdemes várni a fejezetekre. :)


    Kedves Wonderworld!

    Nagyon jól esik, hogy gondoltál rám, de jelenleg nincs kapacitásom egy pályázatra. :( Mindenesetre nagyon köszönöm, hogy megkerestél vele. :)

    Nagyon hálás vagyok a véleményeitekért! :)

    Szeretettel:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  5. Szia Aby! :)
    Régóta ígérem a komimat... kicsit megkésve, de végre itt vagyok! Huuuh hát nem is tudom, hogy hol kezdjem... talán ami a legfontosabb:
    Imádom! :D
    Először fura volt ilyet olvasni(nem olvastam még senkitől se ilyet), de ahogy olvastam egyre jobban tetszett/tetszik! :) Főleg ez az utolsó fejezet... nem tudtam levenni a szemem a laptop-ról! :D Egyszerűen "huuuuuuuuuuuuuuuuhhhuuuuuuuuuuuuh" volt! Remélem sietsz a kövivel, oda már megpróbálok hosszabb komit írni, remélem akkor már használható leszek és összetudok majd tenni 2 értelmes mondatot! :)
    Puszi: Henci

    VálaszTörlés
  6. Szia, Húgi!

    Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. :)
    A következő fejezet már fejben összeállt, és remélem, hogy hamarosan elragad az ihlet és wordbe tudom vetni. :)
    Bevallom, én sem vagyok oda az ilyen jellegű történetekért, mert általában Taylort Jake-kel azonosítják, Robertet pedig Edwardosra veszik. Taylor saját bevallása szerint sokban hasonlít Jake-re, de azért nem azonos a filmbéli karakterrel. Robert is teljesen különbözik Edwardtól, ha csak azt nem számítjuk, hogy ő is teljes mértékben úriember. :)
    Egyetlen Tayloros vagy Robos történetet sem olvastam, csak írom. :)
    Bízom benne, hogy az elkövetkező fejezetek is legalább ennyire fognak tetszeni Neked és elárasztasz a kommenjeiddel. :P
    Nagyon örülök, hogy tetszett, és megtiszteltél a véleményeddel. :) Nagyon sokat jelentett nekem. :)

    Puszi:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Nagyon szeretem a történetet. Egyszerre olvasom a kettőt. Kíváncsi vagyok mi lesz azon a szülinapi bulin. Várom a frisst! Puszi. Anna

    VálaszTörlés
  8. Szia, Anna!

    Örülök, hogy szereted a történeteinket. :) Remélem, már nem sokat kell várnotok a szülinapos fejezetre. :) Köszönöm szépen a véleményt! :)

    Puszi:
    Aby <(@ˇvˇ@)>

    VálaszTörlés

Copyright

myfreecopyright.com registered & protected